4. fejezet: Meglepetten

Mély levegőt vettem és beléptem az aréna előterébe. Szerencsére az fedett volt, így nem kellett eláznom. A koncert alatt is rettegni fogok attól, hogy bármikor tüdőgyulladást kaphatok.. Komolyan, mint egy hipochonder vén nyanya. Fél óra múlva mozdulni sem lehetett, annyira tömve volt a helyiség emberekkel. Kinyitották a kaput és beáramlottak a népek a füves részre. Mikor megjelentek a színpadon a fiúk mindenki elkezdett sikítani. A közönség tombolt.. Beleértve engem. Az a sanszom, hogy a végére mire odajutok, hogy találkozom velük egy szót sem tudok kinyögni.
 Vége lett a koncertnek és én a jegyemet felmutatva beléptem az öltözőkhöz. Magabiztosan bekopogtattam a Fall Out Boy feliratú ajtón. Kitárult és egy meglepett arc fogadott:
 - Skylar!
 - Szia - mosolyogtam rá. Betessékelt és leültetett egy vörös bársonyfotelba. Egy ideig feszülten ültem, utána megtörtem a csendet:
 - Nincs kedvetek eljönni egy forró csokira? Teljesen átfagytam.
 - Miért is ne?
 - Oké!
Így elindultunk a legközelebbi bisztróba és rendeltünk öt forrócsokit és nekem egy croissant. Mire megittuk délután lett. Egy idő után Patrickon kívül elhúztak a fiúk azzal az ürüggyel, hogy: "Hív a természet." Ez virágnyelven annyit jelent - szerintem- hogy kettesben akarnak hagyni minket.
 - Öhm... Mikor mész vissza New Yorkba?
 - Holnap reggel. Miért?
 - Gondoltam keresztbe teszek a tervednek.
 - Ezt mégis hogy érted?
 - Nem akarom egyedül végigjárni Bordeaux-ot.. Szóval gondoltam meghívlak. A munkahelyedre meg szívesen bemegyek és villantok egy mosolyt. Na, mit szólsz?
 - Oké.. De nincs állásom, az előzőn pedig egy begyepesedett vén nyanya volt, szóval nála nem érnél el túl sokat..
 - Akkor szokj hozzá a gondolathoz, hogy együtt fogunk tölteni egy hetet.
 - Egy hetet?
 - Igen.. Addig leszünk itt. Vagyis már csak öt napot.. De benne vagy?
Lövésem sem volt, mit mondjak. Egy ideig ezen filóztam, mire ő összeráncolta a homlokát.. Én meg bólintottam egyet. Felderült az arca, mint ha arra mondanék igent, hogy a felesége leszek..