Nem tudom, hogy jó ötlet-e az éjszaka közepén egy koncertre belógni. Sót, rohadtul nem jó ötlet, de bármit megtennék azért, hogy egyszer élőben hallgathassam a kedvenc bandám. Sikítások szűrődtek ki, gitárszóló következett. Elkezdtem magamban dúdolni a számot, majd átmásztam a kerítésen.
-Ilyen béna lenne a Central Park biztonsági rendszere? - mire ezt kimondtam, mint ha egy sztár lennék, több milliárd reflektor fényében találtam magam. Bazdmeg. Ezt elcsesztem, de nem kicsit. Nesze neked fekete cucc.. Elkezdtem rohanni, míg neki nem ütköztem egy konténernek. Taps nekem. Bejutás, én 1-0.
Egy cellában ébredtem. Oké, 27 éves vagyok, de azért anya zsebből ki tudná nekem fizetni az óvadékot.. Plusz a koncertjegyeket is.. De nem. Felültem az ágyban, mire négy ember hadakozott egy rendőrrel:
- De hát nálunk ez mindennapi eset! Hozzá vagyunk szokva, ezért nem kell bezárni!
- Nem érdekel a hülye kifogása. Itt marad, amíg ki nem fizetik az óvadékot...
- Akkor kifizetem én, maga szívtelen, szerencsétlen..- gondolom jobbnak látta nem folytatni, mert elhallgatott. Kihúzott a zsebéből egy százast, mire a rendőr egy fánkkal a kezében kinyitotta az ajtómat. ÁÁÁ, EZEK ŐK! Igen, ennyi idősen is behalok, ha meglátom Őket. Egy vörös hajtömeg, amit viselője jobbnak lát kalap alá rejteni, egy göndör szénaboglya, egy fekete sündisznó és egy összetetovált férfi. Nem jöttök rá? Hagy segítsek: Fall Out Boy! Igen, ők. Nem, csak bevertem a fejem.. Igen, ennyire. Ez baromság. Még egy bebörtönzött rajongónak sem fizették ki az óvadékot - szerintem. Kivéve, ha de.. Vettem egy mély levegőt, majd kimentem kétórás lakhelyemről. Mire kiértem a rendőrség elé, ők már rég elhajtottak. Hazaballagtam, majd levetettem magam az ágyamra. Így visszagondolva felülmúltam magam. Végre sikerült a kerítésen túl jutnom. És most jön a kérdés, hogy már több ilyen is volt? Igen.. Ránéztem az órára. Az óramutató rásiklott az éjfélre, ezzel egy időben engem is elnyomott az álom.
Reggel 6-kor szólt az ébresztő, hála a kedves munkámnak. Útközben beugrottam venni egy kávét, amit szerencsére magamra öntöttem. Jó, mi? Kezdődjék a hisztiszakkör! Hazaszaladtam átöltözni, de már lassan egy órája, hogy elkéstem. Ennyire rossz lenne az időérzékem? Felvettem a telefont, majd orrhangon beleszóltam:
- Jó napot, itt Skylar Harris..
- Ne strapáld magad, beteget jelentesz.. Tudom. De te tudod mit? Örökre otthon maradhatsz! - ezzel letette a telefont. Szép kis főnök.. Jó, részben én vagyok a hibás, mivel ezen a héten 4-szer jelentettem beteget.. Ha már fel vagyok öltözve, miért ne mehetnék ki a városba? Persze a rejtett szándékom észlelhetitek, de nem hiszem, hogy menni fog.. Pozitív hozzáállás: pipa!
Egy óra múlva már a mai második kávémat szürcsöltem a bisztró teraszán. És ekkor felbukkan imádatom jelenlegi tárgya, a vörös lovagom kezében egy fagyival....
Szerintetek folytassam? :)
Hagyd abba!;)
VálaszTörlés