2014. június 15., vasárnap

2. fejezet: Zavarban

Odamenjek hozzá? Megköszönjem neki? Nem, félek. Lövésem sincs, hogy mitől, több milliárd interjút egnéztem, mindegyikben tök kedves.. De ez akkor is más. Végül vettem a bátorságot és odamentem hozzá:
 - Öhm.. izéé.. Szia, Skylar vagyok, az a barom, aki megpróbált belógni a koncertetekre..
 - Szia! - mosolygott rám - Gondolom meg akarod köszönni azt.....
 - Igen, köszönöm! Mivel tudnám meghálni? - oké, ezt nem kellett volna kérdeznem. Nem mint ha arra számítanék, hogy azt kéri, hogy meztelenül táncoljak az asztalán, de ez akkor is hülyén veszi ki magát.
 - Hát ami azt illeti, lenne egy kérésem.. Nem jönnél be velem napszemüveget venni? A sajátom elveszítettem, és most így mindenki letámad, hogy selfiezzünk meg hogy autogramot adjak.. - mondta, majd kissé elpirulva rám nézett igéző zöld szemeivel.
 Így hát bementünk a legközelebbi butikba és rögtön megrohamoztuk a napszemcsis polcot. Több milliárdat felpróbált, mígnem egy Ray-ban kínais változata mellett döntött. Megvettük, majd kislisszoltunk az üzletből. Sokat használt, mert alig mentünk két lépést, valaki megkocogtatta vállát, hogy :" Léééééégysziiiiiiiiiiiiiiiii egy képet kérhetek?" (A légyszívest tényleg így elnyújtotta, nem túlzok.) Rámenős lennék, ha felajánlanám, hogy az én házamban bújjon el a még nálam is őrültebb Patrick fanok elől? Igen, szerintem ja.. De egy próbát megér, ha meg nem akar, akkor meghalok.
 - Őőő.. Nem szeretnél nálam elbújni a fanklubbod elől?
 - Komoly? De, talán.. Mit álltatom magam? Igen.. - mondta, majd rám mosolygott. Ez eddig túl jól megy. Álmodom? Igen. Nem. Talán. Elmélkedésemből az ébresztett fel, hogy beszaladt egy sikátorba. Körülnézett, majd kijött.
 - Ne nevess! Azzal a kiscsajjal ma vagy 3-szor találkoztam és megpróbált kierőszakolni egy fagyit.. Jó, hogy a kezemet nem akarja levágni..
  Elmentünk hozzám, majd beinvitáltam a nappaliba. Csak most vettem észre, hogy olyan, mint ha teleokádta volna egy szivárvány. Rossz értelemben. Kiszaladtam egy szemeteszsákért és szinte mindent belesöpörtem. Szuper, turkálhatok majd az ékszeres dobozom után. Vigyorogva végignézte, majd leült a kanapéra.
 - Még egyszer köszönöm. Nem hiszem, hogy valaki megtette volna ezt értem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése