Első gondolatom a "TE MEG VAGY HÚZATVA?!" volt. Második, meg hogy biztos nem lesz szörnyű. De, mert nincs egy tiszt ruhám se. Persze most jönne a "Vegyél!", de anyagilag le vagyok égve.
A magánrepcsi leszállt a kifutópályára. Patrick lesegített a lépcsőn és elindultunk a bejárati csarnok felé. Kiléptünk, illetve kiléptünk volna az ajtón, ha nem állít meg a lesifotósok orkánja. Egyszerre ordították a kérdéseket és a vakuk másodpercenként felvillantak. Átvágtunk népes csapatukon és beszálltunk a kocsiba, majd elkezdtünk hajtani a szálloda felé.
A negyed órás út alatt sikeresen elaludtam. Lövésem nincs, hogy mennyi volt az idő, de Patrick ölében ébredtem.
- Hozzá tudnék szokni ehhez a keléshez. - mondtam neki mosolyogva, mire megcsókolt. - És ehhez szintén hozzá tudnék szokni.
Elnevette magát, majd gyengéden leemelt az öléből.
- Most mennem kell.. de majd.. majd jövök.
- Oké..
Gyanús volt ez a a dadogás. Nem, nem gondolok a legrosszabbra.. VAN EGY MÁSIK BARÁTNŐJE IS?! Oké, jól jönne egy kávé.
Öt perc múlva már London utcáin kerestem egy kávézót, ami megmenti az életem. Nem hiszem, hogy a "Nagyi kávézócskája" nevezetű helytől rossz kotyvalékra számíthatok, de bármennyire szar, meg kell írnom. Hogy ki kényszerít? Én.
Oké, ez a nyanya érti a dolgát. A tábla nem volt megtévesztés, tényleg egy öreg, mosolygós néni ült a pult mögött és tenyérbemászó képével megkérdezte, hogy: "Mit adhatok, kedveském?" Mindenkitől ezt kérdezi, vagy csak én vagyok a szerencsés áldozata? Nem tudtam tovább töprengeni ezen, mivel megszólalt a telefonom, az idegesítő csipogó hangján. Rá kéne jönnöm, hogy kell megváltoztatni.
- Őőő igen? Skylar Ha..
- Hol vagy?
- Jól van, csak a frászt hozod rám, hogy egy pedofil zaklat. Amúgy a... Nem tudom, nincs utcatábla. Mindjárt visszamegyek.
A kielégítő válasz után Patrick kinyomta a telefont. Tényleg vissza kéne mennem, de az adrenalin szintemet egy elvitelre kért kapucsínó nem pumpálta fel eléggé.
10 perc múlva egy taxiban ültem, a Park Plaza Westminster Bridge London szálloda felé tartva. Gondolom már Patrick szögeken ül, hogy hol vagyok. 2 perc múlva be is futottam és felszaladtam platformos tűsarkúmban (Igen, mégis a tornacsukát kellett volna felvennem) az emeletre. Basszus, volt lift. Lihegve, mint egy maratont futó kutya berontottam a szobába, ahol Patrick fogadott törökülésben több tucatnyi gyertya között. Bőghetnékem támadt, de könnyeimet elnyelve a nyakába ugrottam. Az egésznek olyan lánykérés feelingje volt. NEEEEEEE! Mármint nem az, hogy nem akarom, igenis vágyok rá, de ez túl gyors. Remélem ő is így véli.
Patrick nyakába ugrottam, mire megcsókolt és gyengéden a kanapéra helyezett. A dzsekije zsebéből előhúzott egy zöld bársonydobozt. Ajaj. Kinyitottam, mire egy türkizzel kirakott S-medállal találtam szembe magam. Megcsókoltam, és megkértem, hogy rakja fel a nyakamba. Életem legcsodásabb napja.
Egy fél perces rajz.. :-) http://sketchtoy.com/62144521
